Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Az igazat megvallva, már közel fél éve porosodott ez a könyv a polcomon, amikor a kezembe vettem. Magam sem tudom, miért - valahogy sosem volt hozzá hangulatom. Egészen mostanáig.

Laurie Halse Anderson 1961. október 23-án született. Első regényét 1999-ben adták ki Speak címmel, mely Magyarországon Hadd mondjam el...-ként látott napvilágot 2006-ban.







"Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül. 
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba."

Először is le kell szögeznem, hogy mindig is szerettem komolyabb témákról olvasni, olyan könyvekről, ahol a szereplők közel sem tökéletesek, az életüket pedig egy nagy űr árnyékolja be. Ezért szerettem olvasni ezt a könyvet is, hiszen Lia, a főszereplő pontosan ilyen lány volt. Valaki, akinek nem csak egykori barátnője halálával kell szembenéznie, de az étel és a saját családja is problémát jelentenek neki. Ezek miatt valóban szerettem a könyvet, de néhány dolog nem hagyott nyugodni.

Lia édesapját és nevelőanyját nem tudtam megérteni. A könyv olvasása közben végig azon gondolkodtam, hogy ez a két ember ténylegi ennyire hülye buta lenne, vagy csak ennyire nem figyelnek egy lányra, akin nyilvánvalóan látszik, hogy beteg?
Talán ami a legzavaróbb volt nekem, az Cassie története volt. Elvégre a regény kezdetén az írónő elég nagy hangsúlyt fektetett a lány halálára (sőt, később is), majd sikerült elérnie, hogy mást ne is várjak, csak Cassie történetének végkifejletét. A könyv végére pedig kaptam valamit, ami semmilyen reakciót vagy érzelmet nem keltett bennem. Valami nagy csattanóra vártam, amitől leesik az állam. Ezt sajnos nem kaptam meg, és éppen emiatt lett számomra középszerű a könyv.
Mindezek ellenére ajánlanám a könyvet, hiszen Laurie Halse Anderson létrehozott egy olyan regényt, ami nem csak az étkezési zavarokat öleli körül, de olyan családi problémákra is felhívja a figyelmet, amik napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak.

5/3,5

Januári összesítés

Az a rohanás, ami az életemet jellemzi, nem csak a blogra, de minden engem körülvevő dologra kihatott. Általában reggel 7-től este 8-ig nem vagyok , ami leginkább szellemileg merít ki. Persze ebből az is következik, hogy az olvasásra szánt időm felére csökkent, könyvet pedig elég ritkán tudok a kezembe venni, de azt is leginkább hétvégén 1-1 órára. Így mindössze csak 4 könyv került a kezembe, valamint egyet szereztem be a Lírától.

Már egészen a megjelenés óta vártam erre a könyvre, ezért is örültem neki annyira, amikor a kezembe került. Ha valakit érdekel, elolvashatja, mit írtam róla.

Jodi Picoult: Vezeklés

Sajnos az új év rengeteg tennivalóval indult, ezért nagyon kevés időm jut az olvasásra, viszont a héten sikerült elolvasnom Jodi Picoult legújabb magyarul megjelent könyvét, a Vezeklést. Már jó régen kinéztem magamnak a regényt, viszont csak most sikerült hozzájutnom.

"Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?"

Mióta megismerkedtem Anne Frank történetével, valami hihetetlen módon elkezdett vonzani a holokauszt témája, ezért is örültem, hogy Picoult legújabb könyvében ezzel a témával ajándékoz meg minket. Az pedig külön öröm volt, hogy az írónő végre egy másik énjét is megmutatta, egy olyat, ahol nem mutatja be (ismét) az amerikai perek lefolyását. Viszont ami pozitív volt, hogy a történet előremenetelét ismét több személy szemszögéből nézhettem végig.

A könyv alapvetően 3 részből áll: az első részben megismerkedünk Sage Singerrel és az életével. Végignézzük, milyen magányosan él anyja halála óta, és láthatjuk, hogy az arcán levő heg milyen problémákat okoz a mindennapi életében, főként a lelki világával kapcsolatban. Sage egy terápiás csoportba jár évek óta, ahol megismerkedik az aggastyán Josef Weberrel, akivel lassan barátságot köt, igazi bizalmasok lesznek. Josef azonban néhány hét után egy képet mutat Sage-nek, amin egy náci tiszt látható. Saját bevallása szerint a kép őt ábrázolja, ugyanis a második világháború alatt koncentrációs táborokban szolgált. Majd arra kéri a lányt (tudván, hogy zsidó származású), hogy segítse a halálba.

A második rész egy visszaemlékezést fog össze, amit Sage nagyanyja mesél el, aki fiatalként több tábort is megjárt, köztük az auschwitzi-t is. Minka életét végigkövethetjük attól a perctől, ahogy az antiszemitizmus pestis módjára kezdett elterjedni, emberek hadát pusztítva el a nácik által. 

A harmadik részben ismét visszatérünk Sage és Josef történetéhez, akik próbálnak megállapodni egymással.

A második rész volt az, ami különösen tetszett. Az írónő olyan részletesen írta le a gettók és táborok életkörülményeit, Minka érzéseit, hogy sikerült meglepnie. Ami talán mégis nagyobb meglepetést okozott, az az volt, hogy lefejtette azt a sztereotípiát, miszerint minden német antiszemita elveket vallott. És noha valóban kegyetlenség és megbocsáthatatlan dolgokat műveltek a nácik (amiket szintén elég érzékletesen ír le), jó volt végre az éremnek azt az oldalát is látni, hogy alkalomadtán bennük is felbukkant némi emberség. Viszont felmerül a kérdés, hogyan lehetne bárkinek is elnyernie a megbocsátást? Egyáltalán hogyan tudnak némelyek tetteik után nyugodtan élni? A válasz nagyon egyszerű, egy részük minden bizonnyal sehogy. 

Picoult ismét egy olyan regényt hozott létre, ami nem csak fontos erkölcsi, de társadalmi problémát is feszeget, valamint számomra egyfajta figyelemfelhívást is jelentett a könyv.

Viszont hogy ne csak pozitívat mondjak, én más befejezést írtam volna, bár az igazat megvallva, úgyis szükségem volt már egy olyan történetre, aminek a végén nem csak leesik az állam, de érzelmeket is kivált belőlem, illetve elgondolkodtat. 

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

És akkor megszületett az év első olvasmánya is, nem más, mint Stephen King Minden sötét, csillag sehol című könyvében. Noha eddig csak regényeket olvastam tőle, ezek a történetek is nagyon megfogtak, sőt egészen felüdítő volt 4 különböző kisregényt olvasni tőle.

Stephen King új kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban. A kisváros King rajongóinak a „Végítélet” című regényből már ismerős lehet: az abban szereplő Abigail anya itt lakott, és az Az című regényben felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az „1922” mesterien adagolja a feszültséget, a szörnyű események és a gyarló központi figura sajátos, olykor komikus beszédfordulatai egyszerre rettentő és szórakoztató kontrasztban állnak. „A dagadt sofőr” története újabb és újabb váratlan csavarokat tartogat – itt egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje adja az apropót a horrorisztikus kifejlethez. A „Hosszabbítás jutányos áron” egyik szereplőjéről kiderül, tulajdonképpen ő maga a sátán, a záró történetet pedig – „Egy jó házasság” –, ugyan harmadik személyben, de szintén női nézőpontból láttatja az elbeszélő.




A könyv elolvasása előtt egyszer (sokszor) már a kezembe került, általában üzletekben nézegettem, és az első adandó alkalommal elolvastam az első oldalt, kíváncsiságból. Már akkor tudtam, hogy ezt is imádni fogom, valamint hogy King nem fogja meghazudtolni önmagát. És milyen igazam lett.

King megmutatta, hogy mindenkiben lakozik valami gonoszság, és hogy az egyszerű, néhány esetben visszahúzódó emberekből milyen könnyen válhat gyilkos. A négy történet bemutatta ezeknek az embereknek az érzéseit, - számomra még mindig érthetetlen - képzeteit. És mivel már harmadszorra találkoztam általa Derryvel, elhiszem, hogy elég sötét hely..

Az első történetben, az 1922-ben egy férj vallomását láthatjuk, amiben leírja, hogyan ölte meg előre kitervelt módon a feleségét (a fia segítségével), majd hogyan rejtette el a hullát és tette tönkre környezete és a saját életét.
A második történet, A dagadt sofőr - amely a kedvencem lett - egy írónőről szól, aki egy olvasóest után tart haza, viszont az úton defektet kap, így találkozik egy hatalmas sofőrrel, akitől segítséget kér. Noha a segítséget megkapja, mellé élete talán legrosszabb élményét is: a férfi megerőszakolja, és megpróbálja megölni. Ezek után a nő elkezd bosszút forralni, de közben olyan dologra jön rá, amit sosem gondolt volna..
A harmadik történet, a Hosszabbítás jutányos áron egy rákos férfi életét mutatja be, amint olyannyira elszántan próbálja rendbe hozni az életét, hogy közben teljesen elfelejti, milyen árat is fizet érte.
A negyedik történetet, az Egy jó házasságot szintén egy nő szemszögéből láthatjuk, amint egy váratlan napon olyan titokra bukkan a férje rejtekhelyén, ami nem csak felkavarja, de a későbbi életét is beárnyékolja...

Mindegyik kisregény megrázó volt (számomra legalábbis), ennek ellenére mégis csak ajánlani tudom. Ahogyan a gyilkosok gondolatait bemutatta, ahogy leírta a házasság apróbb mozzanatait és megmutatta, mire is képes az emberi természet.. King tényleg ért a dolgához.

A könnyített olvasmányokról

Mindenképpen szerettem volna írni nektek azokról a könnyített olvasmányokról, amik a kezem közé kerültek, de úgy éreztem, egyenként felesleges lenne bejegyzést írnom róluk, ezért amolyan összesítőként szeretnék nektek kettőt bemutatni.

Mindkét könnyített olvasmány német nyelvű, és mindkettőt az Easy Readers sorozatból választottam. A könyvek közül a szókincs nehézsége alapján 4 csoportot különböztetnek meg:

• A - 600 szón alapuló (A2 szint)
• B - 1200 szón alapuló (A2 szint)
• C - 1800 szón alapuló (B1 szint)
• D - 2400 szón alapuló (B2 szint)

Válogatás közben nem igazán tudtam eldönteni, melyik is felelne meg igazán a szókincsemnek, most készülök a nyelvvizsgámra, és tartottam a D szintűtől, hátha túl nehéznek bizonyul. Utólag visszanézve legközelebb biztosan arra teszem le a voksom, hiszen a B és C nehézségű egészen könnyűnek bizonyult, egy-egy unalmas estét kellett csak rájuk szánnom.

Marliese Arold: Ich will doch leben! - Nadine ist HIV-positiv (76 oldal, C szintű)

Florian, Nadine első nagy szerelme Aids-ben szenved, de ezt sem ő, sem a lány nem tudta. Kapcsolatuk óta eltelt idő alatt mindketten tovább élték az életüket, ám egyik nap Nadine levelet kap Floriantól, amiben a fiú leírja, mi történt vele. Ezután a lányon hatalmas félelem lesz úrrá, hiszen nem tudhatja, ő is megfertőződött-e. Később a teszt kimutatja, amitől Nadine rettegett, HIV-pozitív lett.Az olvasmány bemutatja, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a lánynak...

Brigitte Blobel: Das Model (64 oldal, B szintű)

Amelie eleinte nem akart modell lenni. Ám amikor a divatfotós Nik azt ígéri neki, hogy híres embert csinált belőle, Amelie-ben kérdések sorozata kezd el cikázni. Álmában már látja, amint közismertként áll a villogó vakuk előtt. Sőt, a lány még arra is képes, hogy elmenjen otthonról, hátha így valóra válthatja az álmát. Ám azt sosem gondolta volna, hogy modellnek lenni nem könnyű...

Összességében mindkettő olvasmány tetszett, de ha választanom kell, Marliese Arold irományára tenném le a voksom, ezt szívesen elolvasnám az eredeti formájában is, főleg mert néhány kérdés még most is van bennem a sztorival kapcsolatban, és reményeim szerint a könyvből meg is kaphatnám a válaszaimat.

Ti olvastatok már könnyített olvasmányt?